
Lázár János már tavaly elismerte: Hibázott az Orbán-kormány, amikor nem épített nagy víztározókat
Országszerte drasztikus méreteket ölt az aszály, miközben a szakmai statisztikák és a korábbi kormányzati nyilatkozatok is az elmaradt infrastruktúra-fejlesztésekre mutatnak rá. Lázár János már egy tavalyi parlamenti meghallgatáson elismerte, hogy az Orbán-kormányok súlyos hibát vettek el azzal, hogy az elmúlt évtizedben nem hoztak létre nagy kapacitású víztározókat.
Történelmi léptékű szárazsággal néz szembe az ország: a HungaroMet mérései szerint a növények által hasznosítható vízkészlet aránya a felső fél méteres talajrétegben még a 20 százalékot sem éri el a Kisalföld jelentős részén, a Mezőföldön, valamint az Alföldön. A talaj alsóbb, egy méteres rétegében is 30 százalék alatti nedvességtartalmat rögzítettek.
A vízügyi statisztikákból az derül ki, hogy 2021 eleje óta megközelítőleg hét Balatonnyi vízmennyőség vesztek el a hazai talajokból, aminek pótlására a hagyományos lakossági és mezőgazdasági eljárások teljesen alkalmatlanok. A Válasz Online cikkében közölt elemzés szerint az Alföld számottevő hányadán záros határidőn belül fel kell hagyni a hagyományos szántóföldi növénytermesztéssel – hívta fel a figyelmet a 444.hu.
Stratégiai hiányosságok és a Homokhátság jövője
A kialakult krízisben a korábbi kabinetek felelőssége is felmerül, amit Lázár János volt építési és közlekedési miniszter már 2025 decemberében nyíltan elvállalt. Az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága előtti meghallgatásán így fogalmazott a politikus:
„Az az őrültség, hogy kiengedjük az édesvizet, sokkal többet, mint ami az országba bejön, ez egy tarthatatlan dolog, és a kormány hibát követett el, amikor nem épített nagy víztározókat tíz évvel ezelőtt. Csak árvízvédelmi tározók vannak, amelyek vízvisszatartásra, az ön által képviselt felfogásban teljesen alkalmatlanok. Ez való igaz.”
Lázár kifejtette, hogy miközben óriási édesvízkészlet folyik ki az országból, a korábbi vezetés nem hozott végigvitt, konzekvens döntéseket a vidékfejlesztési és agrárpolitikai szempontok érvényesítésére. Meglátása szerint a Homokhátságon esélytelen a kukoricatermesztés, ezért a területet a mesterséges öntözési kísérletek helyett célszerűbb lenne teljes egészében visszaadni a természetnek. A politikus rámutatott: a problémák érdemi kezeléséhez egy olyan összevont vidékfejlesztési tárcára lett volna szükség, amely egy kézben egyesíti a vízgazdálkodási, agráripari és teljes élelmiszeripari portfóliót. Elismerte azt is, hogy a természeti jelenségek brutális aggodalomra adnak okot, és az ország a teljes megsemmisülés irányába halad.




























