Nem semmisítette meg az Alaptörvény módosítását az Alkotmánybíróság, de a vitatott törvény sorsa még nyitott

Érdemi vizsgálat nélkül hagyta helyben az Alkotmánybíróság az Alaptörvény tizenhatodik módosításának közérdekű vagyonkezelő alapítványokat érintő részét, elutasítva a Fidesz–KDNP beadványát. A döntés önmagában nem garantálja a befagyasztott 16,4 milliárd eurós uniós források feloldását, mivel a kapcsolódó végrehajtási törvényről külön eljárásban határoznak az alkotmánybírák.

A testület a csütörtöki ülésen hozott határozatát nyilvánosságra hozva zárta le a maratoni, kilenc óra hosszan át tartó ülésen született döntési folyamatot. A képviselői indítványozók arra hivatkozva kérték a megsemmisítést, hogy a kifogásolt passzusok nem tekinthetők általános alkotmányos normának, hiszen közvetlenül meghatározott, már működő alapítványi struktúrákat alakítanak át, így nem lettek volna elfogadhatók pusztán alkotmánymódosítás formájában.

A testületi többség elutasító álláspontja szerint a beadványban megfogalmazott érvek tartalmi, nem pedig eljárási aggályokat vetnek fel. A bírói indoklás rámutatott: annak eldöntése, hogy egy jogi szabályozás kellően absztrakt és normatív, vagy éppen túlzottan egyedi esetre szabott, már a rendelkezés belső tartalmának minősítését jelenti. Amennyiben egy alaptörvény-módosítás az előírt törvényhozási eljárásban, a szükséges kétharmados felhatalmazással ment át és azt jogszerűen kihirdették, az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki annak felülbírálatára azon az alapon, hogy a szöveg tartalmilag beleillik-e az Alaptörvény logikájába.

Két alkotmánybíró, Handó Tünde és Polt Péter különvéleményt csatolt a határozathoz, sürgetve a panasz érdemi elbírálását. Álláspontjuk szerint a vizsgálhatóság határait másként kellett volna meghúzni: Handó Tünde úgy érvelt, annak felmérése, hogy a megtámadott szövegrész ténylegesen valódi normatív tartalomnak vagy valódi alkotmánymódosításnak minősül-e, nem egyenértékű a tiltott tartalmi felülvizsgálattal. Polt Péter megközelítése alapján pedig elsőként azt kellett volna tisztázni, hogy a jogalkotó valóban az alkotmánymódosító hatalom keretein belül járt-e el, és csupán ennek tisztázása után merülhetett volna fel a testület hatáskörének hiánya.

A jogvita ezzel nem ért véget: az uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében elfogadott kapcsolódó 2026. évi XVIII. törvény alkotmányosságát egy párhuzamos eljárás keretében tekinti át az Alkotmánybíróság. A következő ülésnap kitűzése még várat magára, a testületnél ugyanis hivatalosan augusztus 28-ig ítélkezési szünet van érvényben – számolt be a fejleményekről a Portfolio.

A döntéshozatal határideje szorosan összefügg az uniós pénzügyi mechanizmusokkal: a helyreállítási alap végrehajtásának végső határnapja augusztus 31-e. Egy ezt követően születő testületi döntés komoly jogbizonytalanságot teremthet, mivel a programok kifutása mellett a kifizetési számlákat szeptember végéig be kell nyújtani. A tét 16,4 milliárd eurónyi zárolt európai uniós forráslehívás, amelynek elvesztése fenyeget, ha az esetlegesen megsemmisített törvény helyett az Országgyűlés nem tudna rendkívül szűk idő alatt Brüsszelnek is megfelelő új szabályokat elfogadni.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy amennyiben csak szeptember 1-je után tartanak újabb ülést, a különvéleményt benyújtó Handó Tünde és Polt Péter mandátuma már lejár. A maratoni tanácskozást követően Szabó Attila, a testület főtitkára annyit fűzött a folyamathoz, hogy az Alkotmánybíróság szigorúan tartja magát az alaptörvényi határidőkhöz, és időben közzéteszi döntéseit.