Így emlékszik vissza a Ceaușescu házaspár kivégzésére és int a gyűlöletkeltés veszélyeire Máthé Zsuzsa

Nicolae és Elena Ceaușescu 1989-es kivégzésének felidézésével párhuzamot vonva bírálja a jelenlegi közéleti indulatokat, a bosszúvágyat és a politikai hangulatot.

A felidézett történet szerint az 1989. december 25-én, egy laktanya udvarán végrehajtott kivégzés annak idején nem váltott ki megkönnyebbülést vagy elégtételt a szemlélődőkben, még a diktátorok áldozatához tartozó rokonokban sem, hanem pusztán borzadva és szánalommal vegyes megrendülést szült. Máth Zsuzsa szerint a halálos ítélet és annak végrehajtása láttán az volt az érzésük, hogy bűnösök felett már nincs joguk ítélkezni.

A poszt éles kritikával illeti a 2026-os hazai viszonyokat, kifogásolva, hogy egyesek vérre és megtorlásra vágynak. Az írás szerint országgyűlési képviselők táncolva ünneplik a bebörtönzéseket, miközben az ország miniszterelnöke kéjes örömmel vezényli a gyűlöletkórust. Hogy a jogállami keretek helyett a primer politikai haszonszerzés és a silány kormányzásról való figyelemelterelés mozgatja a folyamatokat, amit a vérgőzös hangulat, valamint a túlzó hasonlatok és szavak állandó hevítése kísér.

Máthé aggodalmának ad hangot amiatt, hogy szerinte az emberek elveszítik emberségüket a módszeresen adagolt gyűlölet következtében, ahol a bosszú és az árulás hősies vonássá vált, míg a hűség, az emberség és annyi más érték szitokszóvá lett.

Hankó Balázs feleségének búcsúszavait idézve megértésre és bocsánatkérésre buzdít, imádkozva a bosszúban önazonosságot kereső honfitársakért. Gondolatai arra hívják fel a figyelmet, hogy az igazságszolgáltatásnak működnie kell, de a kárörvendés és a mások nyomorúsága helyett az ország építésére, szépítésére és előretekintésre kellene fordítani az energiákat.